Új Küztársaságért Alapítvány

×
Díjak
Vitányi Iván

Protestáns értelmiségi család sarjaként született Debrecenben, sárospataki gyökerű apja egy ideig presbiter volt Abaújszántón, anyja régi dzsentricsaládból származott. Gimnazista korától Bartók hatására népzenét tanult, maga is tett gyűjtőutakat. 1943-ban érettségizett a sárospataki Református Kollégiumban, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott filozófiát és esztétikát. Beiratkozott a színiakadémiára is, tagja volt a bartóki elveket a színjátszásba átültetni akaró Muharay Együttesnek. Megismerte a népi írókat, s egyre jobban a baloldali eszmék vonzáskörébe került. 1944-ben bekapcsolódott a Magyar Diákok Szabadságfrontja elnevezésű ellenállási szervezetbe, az egyetemistákból szerveződött Görgey-zászlóalj tevékenységébe. A Gestapo letartóztatta, a sopronkőhidai fegyházból 1945 elején szabadult.

1946 őszén az akkor megalakult Magyar Színjátszók Egyesületének titkárává választották, majd a Tánc- és Kórusművészeti Kollégium titkára lett, 1947 és 1950 között a Táncszövetség vezetőségi tagja volt. Diplomáját 1950-ben szerezte meg az akkor már Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-filozófia szakán, ahol Lukács György tanítványa is volt. A Lukácsot ért támadások miatt tanulmányait 1950-ben megszakította, és a Népművelési Minisztérium zenei főosztályának munkatársaként helyezkedett el.

1953-ban a Nagy Imre-féle reformcsoport tagja lett, a forradalmat megelőző időszakban a Petőfi Kör üléseinek állandó résztvevője, illetve az 1956-os forradalom alatt az Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagja volt. A forradalom leverése után “ellenforradalmárnak” minősítették, másfél évig nem kapott állást, ezért kitanulta az esztergályos szakmát.

1958-tól a Muzsika, 1964-től 1972-ig a Valóság című folyóirat munkatársa, majd rovatvezetője volt. 1972-ben a Népművelési Intézet igazgatójává nevezték ki, ezzel egy időben kezdett tanítani az ELTE szociológiai tanszékén. 1971-ben szerezte meg a pszichológiai tudományok kandidátusa, 1980-ban a szociológiai tudományok doktora címet. 1980-tól a Művelődéskutatási Intézet igazgatója, 1986-ban az újonnan alakult Országos Közművelődési Központ főigazgatója lett, melynek átszervezése után, 1992-től az MTA Szociológiai Intézetének tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1975 és 1985 között az MTA Szociológiai Bizottságában is dolgozott.

Vitányi Iván 1945-től 1956-ig volt a Magyar Kommunista Párt, 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártjának tagja. A Magyar Szocialista Munkáspártba 1972-ben lépett be, 1988-ban az Új Márciusi Front egyik alapítója és szervezője volt. 1989-ben lett a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapító tagja, 1990 és 1996 között az országos választmány elnöki tisztségét töltötte be. 2003-ban választották a párt művelődési tagozatának vezetőjévé. 1993 és 1995 között a Demokratikus Charta egyik szóvivője volt. 2002 óta a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége nemzeti tanácsának elnöke.

1990 és 2014 között országgyűlési képviselő volt, 2011-ig az MSZP frakciójában, 2011-től a DK soraiban politizált. 2010-ben csatlakozott a Gyurcsány Ferenc által életre hívott Demokratikus Koalíció Platformhoz, s amikor a platform 2011. október 22-én Demokratikus Koalíció (DK) néven önálló párttá alakult, az egyes számú párttagkönyvet kapta meg. 2011-től a DK örökös tiszteletbeli elnöke.

Kutatási területei az esztétika, a kultúra szociológiája és pszichológiája, az életmód és a társadalmi szerkezet alakulása. E témakörökben számos tanulmánya, cikke jelent meg, több könyve látott napvilágot. 2003-ban Radnóti Miklós-díjat, 2006-ban Lukács György-díjat, 2014-ben Bajcsy-Zsilinszky-emlékplakettet kapott.